TISZAVASVÁRI HÍRHATÁR - Szívügyekben menő vagyok

TISZAVASVÁRI HÍRHATÁR
   
 2019.02.21.
 Csütörtök
Ma Eleonóra napja van.
Holnap Gerzson napja lesz.
   EUR árfolyam
   </R Ft
   CHF árfolyam
   </R Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2013. 03. 21. 13:04     


Szívügyekben menő vagyok
"...terheléses EKG, ott mutatkozik valami eltérés, azt mondja a doktor, hogy kellene egy szívkatéterezés. Szemem elkerekedik, de hát olyat a szívbetegeknek szoktak csinálni! Márpedig, ha a doktor - aki kardiológus ugyebár – azt mondta, hogy a jelek utalnak, akkor nem ellenkezhetek…"

Amikor először jelentkezik, olyan, mintha megakadna a falat a nyelőcsőben, nyom a szegycsont alatt valami. Aztán elmúlik, de egy-két perc múlva újból jelentkezik, csak erősebben. Majd még legalább tízszer-hússzor, és mindig erősebben. Ilyenkor olyan érzésem van, mintha valaki a markában tartaná a szívemet, és erősen összenyomná, majd megkönyörülne és elengedné.  


Az uram azt mondja, hívjuk fel az orvost. Minek? Mindig el szokott múlni. Jó, de azért hívjuk fel az orvost! Felhívom. Az orvos azt mondja, ne hülyéskedj, lehet, hogy eddig elmúlt, de mi lesz, ha most nem múlik el? Azonnal irány a sürgősségi! Összekaparom magam, a szorítások közötti szünetekben magamra húzgálom a meleg holmit… január van.

 

Mire a sürgősségire érünk, az összes panasz megszűnik és szégyellem magam, mert itt tényleg mindenki beteg, nekem pedig volt egy rosszullétem, ami elmúlt. Ettől függetlenül bent tartanak másnapig, vizsgálnak állandóan, vért vesznek sokszor, vérnyomást mérnek, és több kilométer EKG-t is kinyomnak. Semmi. Egyre jobban szégyellem magam, mérges vagyok, amiért hallgattam az orvosra, mert semmi bajom, de itt mindenki más tényleg rosszul néz ki. Másnap még egy terheléses EKG, ott mutatkozik valami eltérés, azt mondja a doktor, hogy kellene egy szívkatéterezés. Szemem elkerekedik, de hát olyat a szívbetegeknek szoktak csinálni! Márpedig, ha a doktor - aki kardiológus ugyebár – azt mondta, hogy a jelek azok utalnak, akkor nem ellenkezhetek…

 

Innentől kezdve elkezdek szívbeteg lenni… mintha gyengébb is lennék… intenzív mozgásnál mintha kicsit szúrna itt a mellkasom közepén valami… március 12-re vagyok előjegyezve, addig lehet, hogy meg is halok… atyaég! Mi lesz a három kutyával? Nem mehetnek menhelyre, hiszen onnan hoztuk ki őket. Minden nap agyalok valami hülyeségen. Legyen minden kimosva, kivasalva, rendszerezve. Könyveket pakolok át innen oda, aztán onnan ide. Fényképeket csoportosítok. Nem hagyhatok rendetlenséget magam után. Aztán átesek a ló túlsó oldalára, újból elkezdek kocogni, biciklizni, konditerembe járni. Eldöntöm, hogy nem beszélhetem be magamnak a szívbetegséget. És ekkor újból szorítani kezd… és megint jön a halálfélelem.

 

Március 12. Neszesszer, törölköző, pizsama, könyvek, laptop, telefon. Azt mondták, egy éjszakás bent alvás.

Debrecen, Auguszta, Kardiológiai intézet. Gyönyörű környezet, mindenki barátságos, mosolygós. Harmadik emelet, fekvőbeteg osztály. Itt is mindenki folyamatosan mosolyog. Elvégre csak infarktusos és szívbeteg emberek vannak itt, mért kéne savanyú képet vágni? Én is felvidulok, ez egy vidám hely! Azt mondják a nővérek, helyezkedjek el, majd szólnak, ha vizsgálatra kell mennem. Vajon mit jelent az, hogy elhelyezkedni?

 

Kórterem, négy beteg, köszönök illedelmesen. Mosolyognak ők is – mondom, hogy vidám hely! - a negyedik beteg alszik. Megkérdezem, melyik szekrénybe pakolhatok, majd leülök az ágyamra. Nézelődök. Az alvó néni felébred, rám néz, majd megkérdi: nocsak, már megyünk haza? Mondom neki, hogy most érkeztem. Bólogat, mosolyog. Később újból megkérdezi… Te jó ég, hova kerültem? Demencia. Hát nem a kardiológiára jöttem? Aztán rájövök, a néni mindent azonnal elfelejt. Csak azt nem, hogy „annyi arc, ismerős egy házibuliban” – Payer Andrástól. Ezt naponta többször elkezdi énekelni, de az első soron nem jut túl. A nővérek már ismerik, tudják kezelni, visszakísérik az ágyához, valahányszor átmegy egy férfi kórterembe lepihenni. Amint megette a vacsorát, rögtön megkérdezi, hogy mikor hozzák a vacsorát. Nem lehet nem szeretni, olyan, mint egy kisgyerek, naiv, szófogadó, csak „kissé” feledékeny.

 

 

Március 13. Ma végre túl leszek rajta. Én vagyok a sorban a 6. és még lesznek utánam vagy tízen. Kicsit izgatott vagyok. Jön egy kis figyelemelterelés: menjek szívultrahangos vizsgálatra. Rendben. Legalább telik az idő. Ajtón a név: Dr. Hegedűs Ida. Hamar sorra kerülök. Ez nem lehet igaz, ő is mosolyog! Nem néz gyagyásnak, vagy leltári cédulának és mindent elmagyaráz világos, érthetően, részletesen. Vizsgálat közben kitekert nyakkal nézem a képernyőt, majd kuncogni kezdek. Utoljára akkor láttam hasonló képernyőt, amikor azt mondták: „a hátsó falon 8 milliméteres magzat jó helyen tapad”. Ezen mindenki jót derül. Akkor folyt a szememből a könny a boldogságtól. Most kicsit szorongok, de itt sem hallok semmi retteneteset, bár latinul csak olyanokat értek, hogy alea iacta est, meg hogy cogito ergo sum – most pedig magyarul gondolom: dobog a szívem, tehát vagyok…

 

Visszamegyek az osztályra, már be is szúrják a branült (ez műtét előtt kell, hogy ne kelljen állandóan zaklatni a vénámat, hanem itt van egy beépített tű, amin keresztül kaphatok infúziót, injekciót, unikumot, satöbbi). Aztán már jön is egy rendkívül udvarias férfiú, azt mondja értem jött. Hát a halált nem így képzelem el, ezért bátran vele megyek. Lifttel megyünk valami egészen más helyre, ott érthetően eligazít, hogy itt majd vetkőzzek le, vegyem fel ezt, aztán majd menjek be a műtőbe. Talpraesetten cselekszem, és berobbanok a műtőbe, de azonnal vissza is fordulok, mert a helyiség nem úgy néz ki, mintha a műtő lenne. Tudom, hogy a műtőben van műtőasztal, fölötte meg van az a sok kis lámpából álló nagy lámpa, szike, olló, fűrészek, kalapácsok, ütve fúrók satöbbi. De itt csak egy asztalt látok, meg valami holdjáró berendezést, könyveket a polcokon, 4 hatalmas monitort. Ja és kellemes illatot érzek.

 

Tehát fordulok egyet, hogy megkeressem a műtőt, de az úriember ismét jön és meggyőz, hogy mégis ez lesz a műtő, még ha nem is pont úgy néz ki. Na jó, hát ő csak tudja! Mondja, hogy feküdjek fel az asztalra. Már hirtelen négyen is lesznek körülöttem, mindenki mosolyog, már akinek nincs a száján maszk. Egy pillanat alatt kék steril lepedő rajtam, csak a két alkarom látszik ki, gyönyörű kék sapka a fejemen, és máris belép egy sármos, ősz, szakállas úr, kezet fog velem és azt mondja: Vajda Gusztáv vagyok, én fogom a katéterezést csinálni – és persze kedvesen mosolyog. Sok egyebet is mond még, de én csak azt figyelem, mennyire megnyugtató a modora. Rögtön el is lazulok, lassul a szívverésem is, biztonságban érzem magam.

 

Na, most meg itt hagy! Hova megy, mikor végre megnyugodtam?! Közben mindenféle spray-vel fújkálják a kezem, minden mozdulat gyors, határozott, gyöngéd. És végre visszajön az adjunktus úr – legalábbis a többiek így szólítják. Rajta is kék egyenruha, sapka, maszk, kesztyű. Passzol a szerelése ehhez az űrbázishoz, ahol vagyunk. A jobb csuklómhoz áll, és azonnal tájékoztat, hogy most mit fog csinálni, mit fogok érezni. Erős figyelmet, pontos szavakat kapok. Szúrást érzek a csuklómon… azt hittem szörnyűbb lesz. Aztán folyamatosan figyeli a monitorokat, és beszélgetünk, én persze közben kérdezek mindenről, ami érdekel. Először is a könyvekről ott szemben a polcon, de megtudom, hogy nem könyvek, hanem sztentek, vagyis olyan csövek, amiket elzáródó erekbe szoktak betenni. Csak a csomagolásuk kissé nagyra sikeredett. Lehet, hogy nekem is lesz egy ilyen, ha kiderül valamiféle szűkület a koszorúereknél. A doktor úr beszél valami kontraszt anyagról is, amivel megfesti az ereimet, és a fölöttem lévő holdjáró szerkezetről is megtudom, hogy röntgen.

 

Alig telik el kis idő, az adjunktus úr közli, hogy gyönyörű szép, tiszta koszorúereim vannak, nincs semmi, ami aggodalomra adna okot. Örömömben majdnem elsírom magam…aztán esnék ide-oda a kacagástól, ha nem lennék odaragasztva a műtőasztalhoz. Önbizalmam azonnal kikerekedik, és már eltervezem, hogy felkérem a leghíresebb magyar szobrászt, hogy mintázza meg az egészséges emberi szívet az enyémről. Mire észbe kapok, már peregnek az események, ki van szabadítva a lekötözött kezem, a kék steril lepedő sehol, hanem egy másik, egy zöld van rajtam, és ott van mellettem egy másik ágy (hogy került ide? Az előbb még a doktor áll itt!), amire lassan átcsusszanok, és már tolnak is vissza a saját kis kórtermembe. Ennyi volt? Hatalmas megkönnyebbülés. A többiek mosolyogva fogadnak. Ez, mint már mondtam, egy vidám hely.

 

Az egyik szobatársamnak már volt infarktusa és a második sztent-et rakják most be neki. Ez valamiféle biztosíték arra, hogy ne kapjon újabb infarktusokat… Elgondolkodom: ez valahol egy csoda! Egy olyan találmány, ami minden szomorúnak megemeli a fejét. Szegény édesanyám infarktusban halt meg, igaz, nem adta könnyen, csak a harmadik vitte el, de még ma is élhetne, ha akkor ilyen lett volna… 81 éves lenne.

 

Március 14. Indulás haza!!! Alig várom, hogy vezessek! Persze előtte orvosi papírok, zárójelentés, tanácsok, hogy mire figyeljek, mivel vigyázzak, de egyik fülemen be, a másikon ki…

 

Hazafelé figyelem az út mentén a fákat. Északról fúj a szél, esik az eső, az esőcseppek csillogó, kristálybevonatot képeznek az ágakon. Még a hóvihar előtt hazaérek, aznap több ezren rekedtek a hó fogságában országszerte. Én ezt is megúsztam.

 

Az időjárás azóta is megvisel, de most már tudom, hogy szívügyekben menő vagyok!

 

Juhászbori


További hírek

  Millióan rajonganak a nemlétező lányért
2018. 06. 27. 09:33 hirhatar.hu
  Egy üveg viszki után indult a Balatonnak a 13 éves gyerek –elájult, túlélte
2018. 06. 27. 09:33 hirhatar.hu
  Ételosztás és tüntetés Debrecenben
2018. 06. 25. 14:00 hirhatar.hu
  Kiemelt nemzeti értékké nyilvánították a Kabay-módszert!
2015. 05. 04. 15:35 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Elkezdődött a belváros fejlesztése
2015. 05. 01. 17:15 tiszavasvari-hirhatar.hu
  KREATÍV-ANGOL TÁBOR
2015. 04. 29. 17:58 tiszavasvari-hirhatar.hu
  „Nyitottan élek és a világ hat rám” Beszélgetés a Kossuth-díjas Földes László Hoboval a költészet napján
2015. 04. 14. 13:09 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Zempléni húsvét
2015. 03. 30. 20:15 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Győzött a gyógyvíz!
2015. 01. 21. 12:23 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Interjú Hadházi Lászlóval a Dumapárbaj című filmről
2015. 01. 16. 18:51 tiszavasvari-hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport