TISZAVASVÁRI HÍRHATÁR - „Mindig arra vártam, hogy mesemondó lehessek”

TISZAVASVÁRI HÍRHATÁR
   
 2019.04.21.
 Vasárnap
Ma Konrád napja van.
Holnap Csilla napja lesz.
   EUR árfolyam
   ;/Rate Ft
   CHF árfolyam
   /Rate& Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2013. 03. 26. 11:30     


„Mindig arra vártam, hogy mesemondó lehessek”
Amikor bejutok hozzá, rájövök, ahogy négy kérdés is sok lett volna… Nem úgy van ám, hogy egy rövid kérdés – rövid válasz… á, nem! Rövid kérdés csattan, majd jön a válasz komótosan, kacskaringósan, „jaj ne siessen már annyira! Igyunk egy kis bort!”, majd két tenyerébe temeti arcát, és elkezd emlékezni…

Nagy a tülekedés, amikor Berecz András megérkezik, a helyi média teljes létszámmal jelen van, de a koordinátor és sajtófőnök, vagyis a rendezvény szervezője igazságosan 10 percet ad mindenkinek a beszélgetésekre. Tíz kérdéssel érkezem, de mikor meghallom a tíz percet, eldöntöm, csak nyolcat teszek fel.


Amikor pedig bejutok hozzá, rájövök, ahogy négy kérdés is sok lett volna… Nem úgy van ám, hogy egy rövid kérdés – rövid válasz… á, nem! Rövid kérdés csattan, majd jön a válasz komótosan, kacskaringósan, „jaj ne siessen már annyira! Igyunk egy kis bort!”, majd két tenyerébe temeti arcát, és elkezd emlékezni…

-     Mit csinált, mielőtt mesemondó lett?

-          Sok mindent – hosszú szünet következik, sorba rendezi az emlékeit. Mindig arra vártam arra, hogy mesemondó lehessek. Szüleim mondták, hogy menjek el valami egyetemre, legyek ember, és mivel legjobban irodalom és történelem érdekelt, bölcsészkarra akartam menni, vagy, mivel rajzolni nagyon szerettem s a festményeket faggatni, ezért a képzőművészetire. Egyiket sem támogatták, megegyeztünk a jogi egyetemben, hogy az milyen jó. Semmi közöm nem volt hozzá, de három évet azért oda beszédelegtem. Ez volt az egyik csodálatos tévút az életemben, utána kezdődtek a még érdekesebb vargabetűk. A Dunamenti Állami Gazdaságnál például sósavat pakoltam, és vittem szanaszéjjel az országba kazánosoknak, akik rozsdás kazánt martak le vele. Utána a Pilisi Parkerdő Gazdaságban voltam időszaki erdőművelő, sétaút karbantartó. Közben éltem és úgy éreztem, hogy belőlem soha semmi nem lesz – a szüleim szóhasználata értelmében. Hirtelen felkapja a fejét, felnéz a plafonra. És nyílegyenesen haladtam a pályám felé, de ezt közben nem lehetett érezni, csak így utólag, hogy hátra nézek, most látom, hogy jobban, értelmesebben, okosabban nem haladhattam volna a pályám felé.

-          Ha most kellene pályát választania, akkor van-e olyan dolog, amit szívesen csinálna?

-          Sok kérdésem van, és ezeket föltenném a magyar nyelvterületen, s miután ezzel megvolnék, elkezdeném, mondjuk Eurázsiában is ezeket a kérdéseket föltenni. Na! Ezek azért már a mesemondással vannak kapcsolatban. Annak idején, nagyot mondó mesélőkről, mondjuk Háry Jánosról készítettünk két évig egy filmet. Utána volt még egy ötletem, – pénz már nem került hozzá -  hogy öt, vagy hat mesemondót megkérdeznék a világban - tőlünk ha lehet távol - hogy nekik mit jelent mesét mondani? Milyen a mai közönség? Mik a nehézségek, amikkel öregapáink nem küszködtek, hol tart ma a szóbeliség, hol tart az agyagtáblák öregapja, a mese? Ami ugye az emberiséggel egyidős. Van egy algériai postásról tudomásom, aki több sivatagi faluban elsősorban nem leveleket kézbesít, hanem meséket. Nagyon érdekelne, hogy gondolkodik az az algériai postás! Van egy anatóliai török fiú, aki németországi munkásszállásokon mond mesét. Odahaza Anatóliában gyűjti a rokonoktól, az öregektől a mesét. Van egy észt leány, aki tanyasi leányból lett egy hatalmas mozgalomnak a címere. Ha ők az én tíz alapkérdésemre megválaszolnak, akkor én úgy érzem, hogy már egy nagy kíváncsiságom ki van elégítve, és most már szívesen befekszek a földbe a többiek közé.

-          Hol szeretne legjobban élni?

-          Amíg megkamaszodtam, felnőtt lettem, addig elvágyódtam Budapestről, de azért annyira nem, hogy el is jöjjek. Most meg, hogy elróttam az ötvenöt esztendőt, most meg már szeretem Budapestet. Biztos nem véletlen születtem ott, ott vannak a feladataim. Megtanultam az orromat befogva gyönyörködni benne.

-          Mi a kedvenc étele?

-          Nem vagyok ínyenc, mindig az az étel a kedvencem, amit elém tesznek, de a fáradt olajat nem szeretem. És nagyon szeretem, ha nincs megromolva az étel. Kifejezetten untat, hogy amikor olyan barátaim vannak és olyan mestereim, akiktől tartalmas gyönyörű szavakat hallottam, olyan súlyúakat, amiért akadémiát szoktak nyitni - vagy ijedtükben bezárni – ilyen emberek néhol örülnek, ha a szalonnáig eljutnak. Ilyen helyzetben elidőzni olyanokkal, hogy most spárga való-e a gránátalmához, vagy avokádó, valahogy nem talál egymásra a kettő.

-          Mi az, amit az ellenkező nemben leginkább kedvel?

-          Nehéz megmondani, mert pazar sok tulajdonsággal rendelkeznek, s valószínűleg mind az összeset szeretem. Nehéz egy lepkének a szárnyából kiemelni egy-egy színt, vagy pöttyöt, mikor együtt gyönyörű. Olyan okosan van megteremtve Éva, hogy őrá vágyunk, ha messze vagyunk, de ha közel vagyunk is. Úgyhogy dicsérem minden tulajdonságát, ami korábban esendőségnek tűnt, gyengeségnek, az is erőssége.

-          Van az életének olyan időszaka, amit szívesen újra élne?

-          Mivel nagy nehezen megtanultam, hogy nincs ismétlés, ezért nincs olyan. Örülök, hogy ötvenöt éves vagyok és kóstolom azt, ami már nehezebb. Ezt is csak egyszer éli meg az ember, s amit megkaptam, azt a rengeteg boldogságot, ami tán egy embernek nem is jár, azt elhelyeztem oda, ahova való, a múltba. Úgyhogy várom a következőket, mint derékfájós ember.

 

Adnám át a helyem a következő újságírónak, de András azt mondja, ne siessek már, olyan jól elbeszélgettünk és végre „nem szorítottam annak a tíz kérdésnek a rezervátumába”, amiket tőle szoktak kérdezni. De a kolléga már bent van, én háttal tolatok kifelé, hálálkodom, hogy beszélgethettem vele… és valóban… órákat lehetne. Hogyisne! „Hét esztendőt… hét hónapot… hét hetet… hét szempillantást.”

 

Juhászbori


További hírek

  Millióan rajonganak a nemlétező lányért
2018. 06. 27. 09:33 hirhatar.hu
  Egy üveg viszki után indult a Balatonnak a 13 éves gyerek –elájult, túlélte
2018. 06. 27. 09:33 hirhatar.hu
  Ételosztás és tüntetés Debrecenben
2018. 06. 25. 14:00 hirhatar.hu
  Kiemelt nemzeti értékké nyilvánították a Kabay-módszert!
2015. 05. 04. 15:35 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Elkezdődött a belváros fejlesztése
2015. 05. 01. 17:15 tiszavasvari-hirhatar.hu
  KREATÍV-ANGOL TÁBOR
2015. 04. 29. 17:58 tiszavasvari-hirhatar.hu
  „Nyitottan élek és a világ hat rám” Beszélgetés a Kossuth-díjas Földes László Hoboval a költészet napján
2015. 04. 14. 13:09 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Zempléni húsvét
2015. 03. 30. 20:15 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Győzött a gyógyvíz!
2015. 01. 21. 12:23 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Interjú Hadházi Lászlóval a Dumapárbaj című filmről
2015. 01. 16. 18:51 tiszavasvari-hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport