TISZAVASVÁRI HÍRHATÁR - Francis Ford Coppola lábnyomában

TISZAVASVÁRI HÍRHATÁR
   
 2019.02.17.
 Vasárnap
Ma Donát napja van.
Holnap Bernadett napja lesz.
   EUR árfolyam
   ;/Rate Ft
   CHF árfolyam
   ;/Rate Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2012. 09. 09. 21:10     


Francis Ford Coppola lábnyomában
…szinte érzem Francis Ford Coppola jelenlétét. Próbálom a hatodik érzékemmel kitapintani, hogy Al Pacino melyik széken ülhetett, majd kiválasztok egyet, lehuppanok és lehűtöm magam egy pohár hideg Messina sörrel. Igen! Harmadsorban ezért jöttem Szicíliába! Ezért a Keresztapa-fílingért.

A túlbuzgó teliholddal van a baj. Ugyanis, ha nem vigyorogna rám azzal a fényes képével egész éjszaka, akkor lenne némi esélyem, hogy a napnyugta és a napkelte között aludjak valamicskét. Szicíliában gyönyörű a napnyugta, de így a napkeltével együtt kicsit hosszú.


Másnap reggel meglehetősen kialvatlanul mászok fel arra a buszra, ami az Etnához visz kirándulni. Az úton sikerül aludnom egy keveset, amikor pedig megérkezünk, a 15 fokos hideg ránt ki az álmosságomból. Azt mondták, ez egy működő vulkán! De ez biztos nem lehet igaz, mert ha működne, akkor nem fáznék. Én felkészültem mindenre, de azt senki nem mondta, hogy téli kabát is kell. Na, persze az Etna-környéki szuvenír boltosok rátermett kereskedők, ugyanis minden ajándékboltban lehet venni pulóvert, széldzsekit, zoknit, zárt vászoncipőt. Az ott dolgozók pedig titokban kuncognak az ütődött turistákon, akik a 35 fokos melegből feljönnek egy szál nyári ruhában (ide 2100 méterre, ahol 20 fokkal hidegebb van), és amikor kikuncogták magukat, vidáman vágják zsebre a polárpulóverek árát. A mi esetünkben két pulóver áráról van szó, mert az Uram és a fiam úgy gondolták, ők nem fognak fázni. De átértékelték, és (bár dacból mondogatták, hogy nem fáznak) hagyják, hogy vegyek nekik egy-egy ETNA feliratú pulóvert. Igazán jól áll rajtuk.


Körülöttünk már szervezik a terepjárós túrát 3000 méter magasra, de oda már komoly felszerelés kellene, és nekem nincs is kedvem egy ilyen barátságtalan heggyel jobban megismerkedni. Inkább körülnézek itt. De nem látok semmit. Vagyis, ez nem igaz, mert rengeteg mértani formát látok, főleg csonkolt kúpokat különböző méretekben, aztán mély krátereket, kisebb-nagyobb dombokat. Csak az a furcsa, hogy ez mind fekete és vörös kohósalakból van. Világégés utáni derűs hangulat: minden fekete, vagy szürke, ködben úszó és dermesztő. Az egyik kráter mélyén (azt hiszem az 1986-os kitörés helye) sok kicsi, fehér virágcsomót látok. Már szaladok is fényképezni, és csak meresztem a szemem, hogy ez a bűbájos növényke, vajon mivel táplálkozik itt a semmi közepén. Ennyire szereti a fekete kohósalakot? Persze az is lehet, hogy éppen diétázik.


Amikor a buszunk beáll a parkolóba, elsőként kucorodok össze az ülésen, és morcos tekintettel nézek arra a családra, akik miatt 10 perc késéssel indulunk vissza Naxosba.

Kis idő múlva, kétezer méterrel lejjebb, a forró nap engesztelően megsimogatja az arcomat, eszembe jut: igen, első sorban ezért jöttem Szicíliába! Ezért a csodálatos, forró napsugárért, hogy haza vihessem az emlékét az arcomon.
Pár nappal később egy taxiban megállapítom, hogy a helyi sofőröknek meglehetősen feszült a viszonyuk a közlekedéssel. Amikor én csendben várakoznék, akkor ők dudálnak. Amikor én fékeznék, ők gázt adnak. A mi sofőrünk még a két hajtűkanyar közötti 10 méteren is gázt ad. Szóval kissé egzaltáltak. Szerencsére mindössze 20 perc az út Taorminába, és megkönnyebbülten szállok ki ebből a Taxi 4 című akciófilmre emlékeztető utazásból. Ezen a napon is csak 35 fok van, ezért az 5 perces utat az enyhe emelkedőn sikerül 10 perc alatt megtennünk a Görög Színházig. Annyira boldog vagyok a látványtól, hogy addig szaladgálok, amíg meg nem találom azt a perspektívát, ahonnan Csontváry megfestette ezt a csodát. Hirtelen készítek kétszáz képet (aminek később persze a háromnegyedét nem találom jónak), míg rá nem jövök, hogy az azóta eltelt több mint száz évben a környezet valamelyest amortizálódott, valamint Csontváry belevitte a fantáziáját is képbe, így sosem fogom ugyanazt a képet látni sehonnan. De a látvány így is pótolhatatlan! Ez a második csodálatos élmény, amiért érdemes volt idejönni.


Na, persze az én Uramnak tetszik a helyi taxisofőrök autóversenyző stílusa, így másnap ismét taxiba szállunk, hogy bejárjuk azokat a helyszíneket, ahol a Keresztapa című film egyes jeleneteit forgatták. Irány Savoca és Forza D’agro! Taxisofőrünk annyira rátermett, hogy ezt a mondatot le sem kell fordítanunk angolra. 
Láttam, hogy a filmben, a savoca-i Vitelli bárban kérte meg Al Pacino a szépséges Simonetta Stefanelli kezét. Már alig várom, hogy odaérjek! Rutinos taxisofőrünk közvetlenül a bár előtt tesz ki bennünket, bár, az igazat megvallva a tenyérnyi településen összesen 30 lakóház, egy templom és egy kerthelyiséges presszó van. Nehéz lett volna elvéteni.

Azonnal megpróbálok ráhangolódni a hely rezgésére, szinte érzem Francis Ford Coppola jelenlétét. Próbálom a hatodik érzékemmel kitapintani, hogy Al Pacino melyik széken ülhetett, majd kiválasztok egyet, lehuppanok és lehűtöm magam egy pohár hideg Messina sörrel. Igen! Harmadsorban ezért jöttem Szicíliába! Ezért a Keresztapa-fílingért.

Amikor tovább indulunk, megállapítom, hogy ezen a széken inkább egy macska ült, mint Al Pacino. Leseprem a szőrt a nadrágomról, és bepattanok a taxiba. Mind a négy biztonsági övet magamra csatolom, és elégedetten nézelődöm a hazafelé vezető úton.


Még egy-két napig élvezzük a nap melegét, a homok forróságát, a tenger hűvösét, a kínai masszőrök „másszázé?” kérdéseit, a törölköző- és bizsuárusok „gudprájsz”-ait, aztán egy hajnalon elbúcsúzunk a szigettől. A gépről még lepillantok, keresgélem a Görög Színházat, de nem látom. Bezzeg az Etna ott figyel most is. Ugyanazzal a komor nyugalommal pöffeszkedik szakadt felhőpalástjában, mint amikor ott jártunk. Mit sem változtatott undok, rideg modorán. Mormolok neki egy rövid arrivedercit, és átfordítom a fejem a másik oldalra, ahol a felkelő nap cinkosan kacsint rám. Tudja, hogy miatta jöttem ide. Összemosolygunk, majd elalszom.
Úgy érzékelem, hogy percek múlva a pilóta hangjára ébredek. Konkrétan Ferihegyet emlegeti. Kinézek az ablakon. Miféle hegy?! Ez csak Feri.

 

Juhászbori


További hírek

  Millióan rajonganak a nemlétező lányért
2018. 06. 27. 09:33 hirhatar.hu
  Egy üveg viszki után indult a Balatonnak a 13 éves gyerek –elájult, túlélte
2018. 06. 27. 09:33 hirhatar.hu
  Ételosztás és tüntetés Debrecenben
2018. 06. 25. 14:00 hirhatar.hu
  Kiemelt nemzeti értékké nyilvánították a Kabay-módszert!
2015. 05. 04. 15:35 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Elkezdődött a belváros fejlesztése
2015. 05. 01. 17:15 tiszavasvari-hirhatar.hu
  KREATÍV-ANGOL TÁBOR
2015. 04. 29. 17:58 tiszavasvari-hirhatar.hu
  „Nyitottan élek és a világ hat rám” Beszélgetés a Kossuth-díjas Földes László Hoboval a költészet napján
2015. 04. 14. 13:09 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Zempléni húsvét
2015. 03. 30. 20:15 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Győzött a gyógyvíz!
2015. 01. 21. 12:23 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Interjú Hadházi Lászlóval a Dumapárbaj című filmről
2015. 01. 16. 18:51 tiszavasvari-hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport