TISZAVASVÁRI HÍRHATÁR - Fotósperverziók - Krusóczki Bence

TISZAVASVÁRI HÍRHATÁR
   
 2019.02.21.
 Csütörtök
Ma Eleonóra napja van.
Holnap Gerzson napja lesz.
   EUR árfolyam
   </R Ft
   CHF árfolyam
   </R Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2013. 05. 20. 20:45     


Fotósperverziók - Krusóczki Bence
Krusóczki Bence 18 éves hobbifotós. Tiszavasváriban él, Nyíregyházán tanul a Zrínyi Ilona Gimnáziumban, de ha kikapcsolódásra vágyik az érettségi előtti zúzós évben, akkor fogja a fényképezőgépét és elindul…

Krusóczki Bence 18 éves hobbifotós. Tiszavasváriban él, Nyíregyházán tanul a Zrínyi Ilona Gimnáziumban, de ha kikapcsolódásra vágyik az érettségi előtti zúzós tanévben, akkor fogja a fényképezőgépét és katt, katt, katt...

 

„Leggyakrabban a szobámban munkálkodom, van, hogy felgyújtok egy pohár vizet vagy épp egy akváriumba fecskendezek vizet és azt próbálom lencse végre kapni. Addig szenvedek vele, amíg nem sikerül. Nem szabad feladni! A fotóimat nem nagyon publikálom, nem tudom miért. Viszont vannak pályázatok, amiken indulok, és mikor ezeken nyerek vagy helyezést érek el, akkor kapok visszaigazolást arról, hogy igen is jó az, amit csinálok. Jelent már meg képem naptárban, magazinban, útikönyvben, de sok-sok más díjazott fotóm is van. Nem mondom, hogy nem lenne rossz egy kis zsebpénzt szerezni a képekből, de nem azért csinálom és pont ezért lesz más.

A fotózás hobbinak nagyon drága, megélhetésnek meg valljuk be nem a legjobb. Amikor nem fotózok és nem is tanulok, akkor nagy valószínűséggel a barátnőmnél vagyok. :D Szeretek bulizni is, de van, hogy csak elmegyünk dumálni a barátaimmal. Tehát tök normális életet élek addig, amíg meg nem születik valami új a fejemben és bele nem kezdek a megvalósításába!” – mondja Bence, amikor magáról kérdezem.

   Mikor kezdtél fotózni?

-   Most júniusban lesz 3 éve annak, hogy kezembe vettem a fényképezőt. Azért emlékszem erre ilyen pontosan, mert máig annyira bennem él az a kép, hogy hazajöttem az iskolából és az asztalon várt a gépem. Nálam ez az egész kicsit másképp kezdődött. Engem nem érdekelt különösebben a fotózás, annyira nem hatottak meg a képek. Szépek szépek, de nem lehet velük semmit csinálni. Azonban nekem mindig is volt és van is egy rossz szokásom, nekem mindig a jobb, nagyobb és az újabb tetszik. Már nem is emlékszem milyen rendezvényen voltam, mikor mellettem egy fotós az "óriási" fényképezőjével elkezdett kattintgatni. Persze mondanom se kell, hogy egyből én is ki akartam próbálni. Mondhatnám azt is, hogy szerelem első látásra, de nem a fotózásba, erről még szó sincs, hanem magába a fényképezőbe. Olyan elérhetetlennek tűnt nekem, nagyon akartam egy olyan gépet. Ekkor kezdődött a sok kutatás, az éjszakákba nyúló tesztek olvasgatása. Egyre jobban kezdett tetszeni ez az egész. Szembesültem azzal, hogy mennyire sokféleképpen lehet bemutatni ugyanazt a témát és egyre jobban vágytam arra, hogy én is alkothassak valamit. Nem túlzás azt mondanom, hogy mire meglett a fényképezőm, már kívülről ismertem minden részletét. (A használati utasítása mai napig egy kibontatlan zacskóban van.) Mire kezembe vehettem a gépemet, már annyi mindent ki akartam próbálni, tele voltam ötletekkel és tervekkel, amikből még mai napig meritek ötletek.

-      Mi a kedvenc témád „perverziód”, amit leginkább szeretsz fotózni?

-      Mikor még új volt nekem a fotózás, mindent lefényképeztem, ami a keresőmbe került. Nem válogattam, imádtam hallani a zárszerkezet hangját. Katt - és megszületett egy újabb kép. Először úgy gondoltam tájképeket fogok készíteni és mutatok az embereknek valami olyat, amit eddig még nem láttak. Hamar rá kellett jönnöm, hogy nem csak nekem van szemem és a többi ember is ugyanúgy látja a tájakat, ahogyan én. Valami nem stimmelt ezzel az egésszel. Én nem azt akarom megmutatni, ami mindenki számára látható, hanem azt, amit csak kevesen látnak, vesznek észre. Át kellett gondolnom ezt a „fotózzunk, mert tök divatos ma” témát még egyszer. Kell, hogy legyen a képekben valami plusz dolog, legyen az a saját stílusom vagy épp egy szokatlan perspektíva. Miután ezeket tisztába tettem magamban újra neki indultam tájképet készíteni. Meg volt a szokatlan látásmód és valami különleges téma, de még mindig nem jó. Ez nem megy nekem - mondogattam folyton - és egyre jobban kezdett elmenni a kedvem. Rá kellett jönnöm arra, hogy tájképet készíteni nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A tájképek készítése ugyanakkora tudást és tapasztalatot igényel, mint egy gondosan beállított és megvilágított portré alany. Nem készíthetünk tájképet akkor, amikor csak akarunk, tudnunk kell például, hogy mikor a leglágyabbak a fények és még sorolhatnám. Nem adtam fel! Próbálkoztam, új szögeket kerestem, ha kellett magasra másztam vagy lehasaltam, bármit csak megfeleljek magamnak. A kezdeti nehézségek ellenére a tájképek, csendéletek állnak hozzám a legközelebb. A különleges tájak valahogy teljesen elvarázsolnak és magukkal ragadnak. Ha egy jó tájképet szeretnénk csinálni, ahhoz tehát szükség lesz tapasztalatra és egy jókora szerencsére is.

-          Mi kell ahhoz, hogy az emberből jó fotós legyen?

-          Azt veszem észre a fiatalok körében, gondolok itt saját környezetemre is, hogy ma nagyon divatos a fotózás. Mindenki imád fotózni. Vannak, akik magukat, vannak, akik a környezetüket fényképezik. Az tény, hogy a közösségi portálok 95%-a képekből áll. Egyre jobban "leértékelődnek" a képek, hiszen mindenkinek vannak giccses alkalmazásaik (nekem is), melyek segítségével 1 perc alatt készíthetünk, mondjuk egy fekete-fehér fotót és már is szuper fotósok vagyunk mind a 1,5 milliárdan (ENSZ kutatás) akik ilyenre használjuk a telefonunkat. Ma már mindenki, hangsúlyozom MINDENKI képes tűéles képeket készíteni, éppen ezért ha egy laikus ránéz egy jó fotóra és okkal feltételezi, hogy ilyet ő is tud, hiszen van már 15 fekete-fehér képe, tehát ő egy szuper fotós. Akkor most a kérdésre válaszolva, azt mondhatnám, hogy nincs másra szükség, csak egy telefonra meg egy képszerkesztő alkalmazásra. De mind tudjuk, hogy ez nem így van. Akik komolyan el akarnak kezdeni foglalkozni ezzel a témával azok nyilván ebből a mérhetetlen képáradatból ki akarnak valahogy tűnni. De mégis hogyan? Elárulom, én hogy csinálom. Nagyon egyszerűnek fog hangzani, de aki megfogadja majd a tanácsom, rá fog jönni, hogy marha nehéz. Vegyük példának, hogy elmegyek egy rendezvényre fotózni, mondjuk, legyen egy koncert. A koncert 2 óra hosszáig tartott és én ez idő alatt készítettem mondjuk 345db fotót. Közben nem volt időm törölgetni, mert nem akartam lemaradni semmiről. Most ezekből ki kell válogatnom a jó fotókat. Első körben kidobálom a homályos, elmosódott, rosszul komponált képeket. És még így is maradt 250 fotóm. Most ezekből kiválasztok 100 olyan képet, amiket másoknak is megmutatnék, majd a 100-ból 50-et, amiket szívesen meg is tartanék. Most ezekből olyat keresek, amiket megmutatnék a barátaimnak dicsekedve, hogy hol jártam. Már csak 15 képem van, és végül ebből kiválasztom azt az 5-öt, amit az együttes honlapján is el tudnék képzelni. Garantálom, ez az 5 kép mindenhol meg fogja állni a helyét. Tehát, hogy mitől lesz jó egy fotós a tudás és a tapasztalat mellett? Attól, ha ő a legnagyobb kritikusa önmagának!

-          Volt már kiállításod?

-         Olyan kiállítás ami csak kizárólag az enyém volt, az iskolában volt megtekinthető, tavaly tavasszal, de voltak már kiállítva képeim a Találkozások házában is, illetve ha van egy-egy díjnyertes fotóm, azt mindig ki szokták állítani az adott helyen. Egyelőre még nincs olyan fotó sorozatom mellyel bátran járnám a városokat. Indítottam egy fotós blogot 3 éve, de a lelkesedés alább hagyott, így jelenleg komolyabb portfóliót nem találnak az interneten munkáimból.

-         Adj tanácsot annak, aki most kezd fényképezni!

-        Ha tanácsot kellene adnom, azzal kezdeném, hogy először is mindenki legyen tisztában gépe tudásával. Ezek a mai fényképezők már olyan sokat tudnak és az emberek jó része állítom még soha nem csavarta el a fényképezőjét az automata üzemmódról. Tessék kísérletezgetni, próbálgatni az opciókat. Fotózzuk le a dolgokat nem mindennapi helyzetekből. Akit pedig nagyon megbabonáz ez a "sport" az elgondolkodhat egy komolyabb gép vásárlásán. Ma már a különböző aukciós oldalakon nagyon kedvező áron találhatunk tükörreflexes gépeket, javaslom ezek kipróbálását, mert teljesen más érzés!

Ha fotózásra adjuk a fejünket, mindenképpen jól készüljünk fel előtte. Én például fejben már mindig eltervezem, mit és hogy fogok csinálni, és ha lehetőség van ki is megyek előtte "terepszemlét" tartani. Nézzünk utána a dolgoknak, mi mit jelenet, milyen technikák léteznek, ismerjük a szakkifejezéseket, hiszen egy fotós oldalt csak így fogunk megérteni. Rengeteg jó könyv létezik, melyekből kiváló technikákat és ötleteket meríthetünk.

A fényképezéshez rengeteg idő kell és nagyon sok kitartás. Nem türelmetlenkedhetünk a lencse túl oldalán, van, hogy hosszú perceket, órákat kell várnunk egy jó kép megörökítéséhez. Nagyon fontos, hogy ismerjünk képszerkesztő programokat is. Ne féljünk a használatuktól, próbálgassuk mire képesek, hiszen az utómunka ugyanolyan fontos része egy kép elkészítésének, ha nem fontosabb. Szükség lesz némi kreativitásra is, ami bár könyvből nem tanulható, de mint minden ez is fejleszthető. És talán a legfontosabb! Ne adjuk fel soha, ha valami először nem sikerül próbáljuk újra és újra! És mindenkinek garantálom, hogy nincs annál jobb érzés, mikor visszanézzük a felvételeket és azt mondjuk magunkban, hogy nahát, ezt tényleg én csináltam? Hiszen ez nagyon jó!!!

-          Van példaképed?

-     Igazán példaképem nincsen. Felnézek azokra a fotósokra, akik teljes odaadással és hivatottsággal végzik a munkájukat. Nagyon szeretem Scott Kelby munkáit. Ő a Photoshop user magazin egyik szerkesztője ez által nagyon sokat tanulhatunk tőle. Remek ötletei vannak, és interaktív módon segít a fotózás szerelmeseinek. Ő igazán szeretné a tudását megosztani másokkal és ezért nagyon tisztelem.

-          Van-e kedvenc márkád?

-       Szerelem volt első hallásra, még mindig cseng a fülembe az első felvételem készítésének hangja! Hogy a kérdésre is válaszoljak természetesen a Nikon a kedvencem, hiszen én magam is Nikon vázat használok. Ma már annyi márkát találunk a piacon, hogy nagyon nehéz dönteni, de még mindig a két nagy rivális jár az élen, gondolok itt a Canonra és a Nikonra. Ez teljesen ízlés kérdése, kinek ez, kinek az. Árban és tudásban annyira hasonlóak a gépek, hogy mi igazából csak a menürendszert választjuk meg. Mind a két márkának vannak előnyei és peresze hátrányai is. A Canon még mindig élen jár a videózásban. A Doktor House legújabb részeit például Canon vázakkal forgatták. Én úgy gondolom, hogy maga a gépváz csak másodlagos dolog, fontosabb az, hogy milyen objektívet használunk, ez az árakban és a felvételeken is tükröződni fog.

-         Mitől jó egy fotó?

-       Hasonlítsuk a képet egy ételhez és legyen a fotós a szakács. Mindenki tud főzni és ugyanígy mindenki tud fényképezni is. Én is el tudok készíteni rengeteg kaját, és a 10 éves Ágika a szomszédból is le tud fotózni bármit, de mégse vagyok szakács és Ágika se fotós. Vannak, azonban akik szakmájukat tekintve is szakácsok, akik iskolába jártak és ezt a szakmát tanulták. Rengeteget gyakoroltak és volt, aki elmondta nekik, miből mennyi kell, és mit hogyan kell csinálni. Ott vannak az előkelő éttermek mesterszakácsai, akikből csak kevés van és kitűnnek a többiek közül. De ők miért jobbak? Nincs ez másképp a fényképezés világában sem. De hogyan emelkedjünk ki? Ez az igazi kérdés. Mint minden ételnek, egy fotónak is van receptje, amit ha betartunk, jó felvételt tudunk készíteni. Rengeteg receptet találunk a neten finomabbnál finomabb ételekről és hiába csináljuk meg itthon mégsem lesz olyan, mint az étteremben, valami hiányzik belőlük. A recept csak egy alap, de a fűszerezés teljes mértékben a mi feladatunk. Az igazi mester szakácsok tudják, mikor melyik fűszert kell használni, hogy elérjék a "csúcshatást". Meg kell próbálnunk fűszereznünk saját képeinket, és meg kell tanulnunk úgy használni a fűszereket, hogy mindenki kérjen repetát. Nagyon fontos, hogy mindig legyen a fotókban valami különleges, amitől egyedi és utánozhatatlan lesz. Én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a legjobb "szakácsoktól" tanulhattam és rá kellett, hogy jöjjek arra, hogy csakis akkor alkothatunk maradandót, ha elengedjük a fantáziánkat és a képeinken keresztül mutatunk egy kicsit saját magunkból is.

 

Bence képei a GALÉRIÁBAN<< megtekinthetők

 

Juhászbori

 

 

 

 

 


További hírek

  Millióan rajonganak a nemlétező lányért
2018. 06. 27. 09:33 hirhatar.hu
  Egy üveg viszki után indult a Balatonnak a 13 éves gyerek –elájult, túlélte
2018. 06. 27. 09:33 hirhatar.hu
  Ételosztás és tüntetés Debrecenben
2018. 06. 25. 14:00 hirhatar.hu
  Kiemelt nemzeti értékké nyilvánították a Kabay-módszert!
2015. 05. 04. 15:35 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Elkezdődött a belváros fejlesztése
2015. 05. 01. 17:15 tiszavasvari-hirhatar.hu
  KREATÍV-ANGOL TÁBOR
2015. 04. 29. 17:58 tiszavasvari-hirhatar.hu
  „Nyitottan élek és a világ hat rám” Beszélgetés a Kossuth-díjas Földes László Hoboval a költészet napján
2015. 04. 14. 13:09 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Zempléni húsvét
2015. 03. 30. 20:15 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Győzött a gyógyvíz!
2015. 01. 21. 12:23 tiszavasvari-hirhatar.hu
  Interjú Hadházi Lászlóval a Dumapárbaj című filmről
2015. 01. 16. 18:51 tiszavasvari-hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport